EDDIE BOYD: Five Long Years (1965)

Eddie Boyd, a kitűnő zongorista zenéje úgy 30 évvel ezelőtt varázsolt el, amikor egy Fleetwood Mac válogatáslemezről hallottam két számát. A You Got to Reap, de főleg a Just the Blues olyan mélyen hatott rám, hogy azóta is az egyik kedvencem. Eddie Boyd karizmatikus hangja és a hangulat, melyet teremtett, megbabonázott. De védjegyévé igazából az először 1952-ben kislemezre vett Five Long Years című dala vált. Nem véletlen, hogy ez az egyik legtöbbet feldolgozott standard, hiszen mind szövege, mind pedig zenéje teljesen egyedi, kiemelkedik a többi blues közül.

Eddie Boyd 1914-ben született a Stovall ültetvényen, ahol együtt gyerekeskedett Muddy Waters-szel. 1941-ben vette észak felé az irányt, és ahogy sok zenésztársa, Chicagóban kötött ki. Jónéhány muzsikust kísért itt, első önálló felvételeit 1947-ben rögzítette. Első és legnagyobb sikere a már említett Five Long Years volt, amit csak megközelíteni tudott a szintén sok feldolgozást megért Third Degree és 24 Hours.

1965-ben már negyedik alkalommal szervezték meg az American Folk Blues Festival elnevezésű eseményt, mellyel a Blues-t voltak hivatottak népszerűsíteni Európában. A két nyugat-német szervező, Horst Lippman és Fritz Rau először csak egy tévéfelvételben gondolkodtak, de végül egy komplett Európa-turné kerekedett a fesztiválból. Amerikai részről a szintén jó szervezőkészséggel és jó kapcsolatokkal rendelkező zenészt, zeneszerzőt, Willie Dixont keresték meg, akinek nem volt nehéz dolga a muzsikusokot Európába invitálni. Minden évben más és más zenész került meghívásra, a ’65-ös esztendőben az utazók között volt Eddie Boyd is, olyanok társaságában, mint John Lee Hooker, Big Mama Thornton, Big Walter Horton, Buddy Guy vagy épp Boyd példaképe Roosevelt Sykes. Szeptember végén a Baden Baden-i stúdióban készültek a tévéfelvételek, október elején pedig kezdtődtek a koncertek. A hónap közepén jutottak el Angliába, ahol – csakúgy mint az NSZK-ban, ott is készültek stúdiófelvételek. A londoni Wessex stúdióban először október 20-án rögzítették Big Mama Thornton lemezét, egy nappal később pedig Eddie Boyd első nagylemezét vették fel.

A produceri teendőket a brit Blues legendás alakja, Mike Vernon látta el, a lemezanyagot pedig négy nagyszerű muzsikus játszotta fel: Eddie Boyd mellett, az akkor már igen jó nevű fiatal gitáros, Buddy Guy, a tapasztalt basszusgitáros, Jimmy Lee Robinson, valamint a Blues-dobolást az ’50-es években forradalmasító Freddie Below.

A lemez, melyen kizárólag Eddie Boyd saját szerzeményei hallhatók, nem is indulhatna mással, mint a címadóként is funkcionáló, Five Long Years-szel, mely egy rövidke szép zongora-gitár bevezetővel kezdődik. Buddy Guy a Chess lemezeken megszokott stúdiós visszafogottságával játszik, ahogy végig az egész albumon. A szokásosnál is kiemelkedőbb szólót hallhatunk tőle az I’m Comin’ Home és a Blue Monday Blues című lassú bluesokban.

Az egész lemezen lassabb és a gyorsabb bluesok, boogiek váltogatják egymást. Három darabban Eddie a zongora helyett, az orgona billentyűit nyomkodja, így a másodikként felcsendülő tempós Hello Stranger-ben, az instrumentális Eddie’s Blues-ban, valamint a lassabb The Big Question-ben. Érdemes még kiemelni a Where You Belong boogieját, a lassú All the Way zongoraszólóját, valamint a két gyors záró darabot: a Twenty-Hours of Fear a régi blues újragondolása, a Rock the Rock instrumentálisa pedig a címéhez hűen lendületesen gördül az album vége felé.

Hiányérzetünk csak abban lehet, hogy nincs több szám a lemezen, legalábbis az LP-n, melyet eredetileg a Fontana jelentetett meg Angliában, 15 évvel később pedig az L+R (azaz Lippman+Rau) adott ki az NSZK-ban, már egy más borítóval. Az 1994-es CD-t a németeknél újra az L+R, Amerikában az Evidence egy újabb borítóval jelentette meg. Az ezeken található bónuszfelvételeket Hamburgban rögzítették és a Fesztivál hivatalos dupla LP-jén már megjelentek. A Five Long Years és a The Big Question itt orgonával hallható, de a két utolsó felvétel igazából kakukktojás, amelyeken Eddie Boyd csak kísérőzenészként működik közre.

Eddie-nek annyira megtetszett az európai élet, hogy a turné végeztével nem tért vissza az Államokba, csak néhány év múlva. Készített lemezt John Mayall Bluesbreakers-ével, a holland Cuby + Blizzards-szal, valamint a Peter Green-féle Fleetwood Mac-kel. 1971-ben Finnországban telepedett le, ahol egészen 1994-ben bekövetkezett haláláig élt.

A1 Five Long Years 2:39
A2 Hello Stranger 2:49
A3 Where You Belong 2:44
A4 I'm Comin' Home 2:45
A5 My Idea 2:59
A6 The Big Question 3:07
B1 Come On Home 2:48
B2 Blue Monday Blues 3:30
B3 Eddie's Blues 2:27
B4 All The Way 3:37
B5 Twenty-Four Hours Of Fear 2:18
B6 Rock The Rock 2:34

Eddie Boyd - zongora, orgona, ének
Buddy Guy - gitár
Jimmy Lee Robinson - basszusgitár
Freddie Below - dob