Bejegyzések

John McVie címkéjű bejegyzések megjelenítése

FLEETWOOD MAC (1968)

Kép
Tán, sőt valószínű, nincs még egy olyan zenekar, mely 10 év alatt - az 1967-es megalakulástól a 10 esztendővel később megjelent, a mai napig világhírű Rumors lemezig - akkora metamorfózison ment volna keresztül, mint a Fleetwood Mac . (Na jó, a Manfred Mann sem akármi, de ők már a kezdet kezdetén is igen eklektikusak voltak, ráadásul a név is változott valamelyest az idők folyamán.) Jómagam is az említett lemezzel ismertem meg őket, néztem is nagyot, amikor először meghallottam az "igazi", Peter Green -féle Mac-et : "Hát, ez k**va jó!!!" - kiáltottam fel. Jeremy Spencer nyers, lendületes Elmore James interpretációi és Green lenyűgözően nyugodt, de erőteljes gitárjátéka abszolút elvarázsolt. Bár még fogalmam sem volt, hogy az akkori Mac is két külön részre bontható, annyira, hogy Spencer nem is volt hajlandó szerepelni a Peter által elővezetett nótákban. Meg sem tanulta azokat! Green először csak úgy gondolta, hogy nem volt hozzá kedve, ám a későbbiekben még az i...

JOHN MAYALL: Crusade / The Diary of a Band (1967)

Kép
A Bluesbreakers első korszakának stúdióalbumai közül számomra - minden józan ész ellenére - mindig is két a "Mick Taylor-os" lemez volt a kedvencem. A legjobb banda egyértelműen az A Hard Road -ot elkészítő Green/McVie/Dunbar volt, ám az a lemez minden nagyszerűsége ellenére sikerülhetett volna jobban is. A Bluesbreakers with Eric Clapton kétség kívül tökéletes, a Blues egyik mérföldköve, mégis... ki tudja miért... a Crusade és a Blues from Laurel Canyon hozzám közelebb állnak. Egyelőre maradjunk az előbbinél! Miután Green és a srácok összehozták a Fleetwood Mac -et, Mayall ott maradt banda nélkül. Mondjuk a dobos személye egyértelmű volt: Keef Hartley, akinek segítségével még május legelején rögzítette a Blues Alone albumot. A zömök Keef a liverpooli illetőségű Rory Storm & the Hurricanes -ben kezdett ( Ringo Starr t váltotta), majd az Arthur Wood/Jon Lord fémjelezte Artwoods -ban folytatta. Mayall-lal egy Champion Jack Dupree -lemezen ( From New Orleans to Chicag...

JOHN MAYALL & THE BLUESBREAKERS: A Hard Road (1967)

Kép
Peter Green az egyik kedvenc gitárosom. Mindig is jobban kedveltem szomorkás, de erőteljes pengetését, mint elődjének, Eric Clapton játékát. Mondhatjuk, ott van az 5 kedvencem között, míg Clapton "csak" a 10-be fér bele :) De Green játékára mindenképp hatott a Bluesbreakers with Eric Clapton lemez, egyértelmű Clapton hatása, de stílusa mégis összetéveszthetetlen. Peter Allen Greenbaum 1946. október 29-én született Londonban. Több zenekart is megjárt mire a későbbi Camel billentyűs Peter Bardens zenekarába került, ahol felfigyelt rá John Mayall , aki úgy mutatta be Mike Vernon nak, hogy ugyan még nem jobb, mint elődje, de hamarosan ő lesz a legnagyobb. A '66 végén rögzített A Hard Road lemezen már egyértelmű trónkövetelő, majd két év múlva a Fleetwood Mac vezetőjeként már a legnagyobbként tündökölt. 1965 közepén már egyszer helyettesítette Claptont, amikor az hirtelen vezérelt döntést követően világkörüli utazásra indult. Akkor Greennek csak néhány fellépés jutott. ...

JOHN MAYALL BLUESBREAKERS WITH ERIC CLAPTON (1966)

Kép
Sok lemezről mondták már, így erről is, hogy a Blues történetében meghatározó, megelőzte korát stb., de ennél az albumnál tényleg így van. Az a hangzás, amit ezek az angol fiatalok létrehoztak - a prdocuer Mike Vernon és a hangmérnök Gus Dudgeon segítségével - nemcsak a brit Blues jövőjét, hanem az egész rock-zene hangzását alapozta meg. Eric Clapton gitárja még azelőtt sosem hallott torzított hangon szólalt meg, amit persze megszólaltatni is tudni kellett. Nem volt véletlen az a sok graffitti London utcáin "Clapton Is God" felirattal. A hírnév a tengerentúlra is elért: amikor Chas Chandler áthívta Hendrix et Európába, Jimi egyetlen feltétele az volt, hogy találkozhasson bálványával, Eric Claptonnal. Na, de nézzük az előzményeket! Ehhez egészen '58-ig kell visszamenni, amikor Muddy Waters és zenekara elhozta a szigetországba a Blues-t. Korábban egy másik blues-zenész, Big Bill Broonzy koncertezett itt, de Muddy teljesen más zenét mutatott be, az elektromos Chicago...