Kedvenc Blues-lemezeim

A '90-es évek elején, amikor nálunk is kezdett elterjedni a CD, egy kis turkálóban találtam egy olcsó Canned Heat CD-t. Amellett, hogy nekem is nagyon tetszett a rajta levő anyag, még a "metálos" barátaim is odavoltak érte, hiszen a Heat elképesztő lendülettel nyomta a kőkemény blues-t, boogie-t. Mint később kiderült a komplett Live at Topanga Corral , illetve a Vintage lemezek anyagát hallhattuk ezen a diszken. Ezek a korai felvételeket tartalmazó anyagok eredetileg '69-ben, illetve '70-ben jelentek meg, de számos újrakiadást éltek meg, ráadásul a CD-korszakban rákattantak a nevenincs kiadók és mindenféle cím alatt, különböző összeállításokban megszámlálhatatlan formában kerültek a boltokba, valószínű nem volt jogdíjkötelezettség. A Vintage a tisztább anyag, hiszen egyértelmű, hogy még első lemez előtti stúdiófelvételeket tartalmaz, melyet még az eredeti felállás rögzített Los Angeles-ben. Bob Hite és Al Wilson a két lemezgyűjtő és blues-szakértő al...

Fleetwood Mac , Savoy Brown , Chicken Shack : a brit blues nagy hármasa! Bár voltak mások is, de ők voltak, akik a leginkább ápolták a blues hagyományait, a legkevésbé rock-orientáltak. Mindhárom zenekar a mai napig működik, de messze a Shack a legkevésbé ismert. Pedig a kezdetekkor ők számítottak a legkülönlegesebbnek, leginkább Christine Perfect miatt. Egy nő, aki blues-t énekel a szigetországban. Persze a műfaj szülőhazája bővelkedett az énekesnőkben, de a tengeren innen nem igazán volt jellemző, ráadásul zongorán is kiválóan játszott! Ezt tetézte a zenekarvezető Stan Webb Buddy Guy -szerű gitározása és hisztérikus éneklése. Persze azzal is Buddyra próbált hasonlítani. Erre figyelt fel a neves producer Mike Vernon is, akinek épp kapóra jöttek új kiadójának, a Blue Horizon beindításakor. Ő lett a banda menedzsere is és a kiadó harmadikként megjelenő kislemezét Webbékkel rögzítette '67 decemberének elején. A Christine által énekelt It's Okay with Me Baby ugyan nem lett els...

Are You Experienced - angol kiadás Vajon illethető-e az első Hendrix album a blues jelzővel? Lehet ezen vitatkozni, de az biztos, hogy magára a blues-ra is hatott, sőt egyenesen egy új ágához is alapként szolgált. A '70-es évek gitárhősei, Robin Trower vagy Frank Marino bevallottan Hendrix hatása alatt álltak, ám semmiképp sem másolták őt, hanem saját egyéniségüket hozzátéve egy új műfaj született, amit nevezhetünk akár Heavy Blues-nak vagy csak szimplán emlegethetjük kőkemény Blues-Rock-ként. Persze az Are You Experienced nem csak erről szól. Az egész Chas Chandler rel és a Hey Joe -val kezdődött. Az Animals -ből kilépett basszusgitáros menedzserként képzelte el a jövőjét, aminek első lépése találni egy előadót, aki egy régi balladát sikerre visz Angliában. A muzsikusra New York-ban lelt rá, akit azzal tudott átcsábítani a tengeren túlra, hogy megígérte, megszervez egy jam sessiont példaképével, Eric Clapton nal. A Hey Joe felvételére október 23-án került sor a london...

A Bluesbreakers első korszakának stúdióalbumai közül számomra - minden józan ész ellenére - mindig is két a "Mick Taylor-os" lemez volt a kedvencem. A legjobb banda egyértelműen az A Hard Road -ot elkészítő Green/McVie/Dunbar volt, ám az a lemez minden nagyszerűsége ellenére sikerülhetett volna jobban is. A Bluesbreakers with Eric Clapton kétség kívül tökéletes, a Blues egyik mérföldköve, mégis... ki tudja miért... a Crusade és a Blues from Laurel Canyon hozzám közelebb állnak. Egyelőre maradjunk az előbbinél! Miután Green és a srácok összehozták a Fleetwood Mac -et, Mayall ott maradt banda nélkül. Mondjuk a dobos személye egyértelmű volt: Keef Hartley, akinek segítségével még május legelején rögzítette a Blues Alone albumot. A zömök Keef a liverpooli illetőségű Rory Storm & the Hurricanes -ben kezdett ( Ringo Starr t váltotta), majd az Arthur Wood/Jon Lord fémjelezte Artwoods -ban folytatta. Mayall-lal egy Champion Jack Dupree -lemezen ( From New Orleans to Chicag...

1966. augusztus 29-én a Beatles utolsó turnéjának legutolsó koncertjét adta San Franciscoban. Ettől teljesen függetlenül a következő napon egy New York-i kávézóban fiatal hippik várták, hogy elkezdődjön az évszádad egyik legjelentősebb blues-koncertje. A Chicago Blues ekkor már talán népszerűbb volt a fiatal fehér New Yorkiak körében, mint a chicagói klubokban. A három részes koncert Muddy Waters zenekarára épült: Otis Spann , Luther Johnson , Sammy Lawhorn , Mac Arnold és Francis Clay végigjátszotta mindhárom bulit,  George Harmonica Smith  pedig kettőt. Az első részben maga Spann vezette a zenekart, azonban a legnagyobb szenzáció ezután következett: John Lee Hooker t kísérték. Mindkét fellépésből lemez született a Bob Thiele vezette Bluesway kiadó jóvoltából. A harmadik rész főszereplője maga Muddy Waters volt, amiről érthetetlen módon nem készült felvétel. ( Robert Gordon Muddy életét bemutató könyve alapján.) Mindkét lemez a következő év elején jelent meg. Spann ...

Muddy Waters , szül. McKinley Morganfield , a Chicago Blues királya! Becenevét nagymamája aggatta rá, kissrácként rendszeresen a sáros vízben játszott. Első felvételeit a '40-es évek elején rögzítette Alan Lomax egy hordozható hangrögzítő segítségével a Kongresszusi Könyvtár számára, melynek sikerén felbuzdulva az évtized második felében Chicago felé vette az irányt. Csillaga Leonard Chess segítségével kezdett rohamosan felfelé ívelni. Olyan kislemezek segítségével virágoztatta fel a Chicago Blues-t, mint az I Can't Be Satisfied , a Louisiana Blues , a Long Distance Call , vagy nem sokkal később a Hoochie Coochie Man , az I'm Ready vagy a Mannish Boy . A sor, ha nem is végtelen, de nagyon hosszú. Az '50-es évek végén egy új zenészgeneráció ( Buddy Guy , Otis Rush stb.) már hősként tekintett rá. Habár az '50-es években már elkezdték nagy mennyiségben gyártani a nagylemezeket, Muddy első LP-jére egészen 1960-ig kellett várni. Ám ez a lemez sem csak róla szólt, hi...