THE JIMI HENDRIX EXPERIENCE: Are You Experienced/Jimi Plays Monterey/Axis: Bold as Love (1967)

Are You Experienced - angol kiadás

Vajon illethető-e az első Hendrix album a blues jelzővel? Lehet ezen vitatkozni, de az biztos, hogy magára a blues-ra is hatott, sőt egyenesen egy új ágához is alapként szolgált. A '70-es évek gitárhősei, Robin Trower vagy Frank Marino bevallottan Hendrix hatása alatt álltak, ám semmiképp sem másolták őt, hanem saját egyéniségüket hozzátéve egy új műfaj született, amit nevezhetünk akár Heavy Blues-nak vagy csak szimplán emlegethetjük kőkemény Blues-Rock-ként. Persze az Are You Experienced nem csak erről szól.

Az egész Chas Chandlerrel és a Hey Joe-val kezdődött. Az Animals-ből kilépett basszusgitáros menedzserként képzelte el a jövőjét, aminek első lépése találni egy előadót, aki egy régi balladát sikerre visz Angliában. A muzsikusra New York-ban lelt rá, akit azzal tudott átcsábítani a tengeren túlra, hogy megígérte, megszervez egy jam sessiont példaképével, Eric Claptonnal.
A Hey Joe felvételére október 23-án került sor a londoni De Lane Lea stúdióban, de egy héttel korábban már játszották az első Experience bulikon Franciaországban. Jimi változata nagyban eltér a korábban megjelentektől, már eleve a tempója miatt is, amit kifejezetten lassúra vettek. Éneke rendkívül impresszív, pedig nagyon bizonytalan volt a hangját illetően. A mindössze négysávos keverővel rögzített felvétel igen szépen szól. Középen Noel, Mitch és a ritmusgitár, a bal hangfalban nagyon visszafogottan háttérénekesnők kísérnek, a jobboldaliban pedig Jimi díszítései és frenetikus szólója. A kislemez Karácsony előtt néhány nappal jelent meg és azonnal a slágerlistákon landolt. A B-oldalra Jimi szintén egy feldolgozást szánt, Howlin' Wolf Killing Floor-ja már a kisujjában volt, ellenben Chandler egy saját nóta megírására bíztatta és másnap megszületett a Stone Free, szalagra pedig november legelején került. Egy nagyszerű riffre és groove-ra épül, mely a refrénben teljesedik ki. A szóló rövid, de igen hatásos, olyan hangzással, melyet korábban nem ismerhettek. És hogy még mi jöhet ezután, azt az utolsó néhány másodpercben hallható gitárgerjesztés vetíti előre. A Stone Free ugyan még csak előfutára volt a nem sokkal későbbi riffcentrikus dalainak, de ezután végigkísérte pályáját, koncertjei nagy részén műsorra tűzte.

Már javában folytak az első LP felvételei, amikor Chandler meghallotta a Purple Haze riffjét. Akkoriban a kislemezek igen nagy jelentőséggel bírtak, így ezt az igen hatásos gitártémára épülő dalt szánták a Hey Joe folytatásának. Az alapokat január elején vették fel, majd februárban Jimi ismét felénekelte, illetve különböző gitárrészekkel és egy korábban elképzelhetetlen szólóval egészítette ki. Jimi itt vetette be először a nemrég kapott Octavia effektet. Ám nem csak a szóló, hanem már a kezdő riff is világrengető volt, de ugyanez elmondható a szövegéről (melynek alapját egy álom szolgáltatta), valamint a különböző pszichedelikus effektekről. A Hard-Rock-ot innen datálhatjuk.
A március közepén megjelent kislemeznek még nagyobb sikere volt, mint elődjének, pedig a második oldalra felkerült 51st Anniversary nem a legjobban sikerült darab. Nem is játszották soha többé, ellenben a Purple Haze szó szerint minden egyes koncerten elhangzott.
A harmadik felvezető single nem sokkal az AYE előtt jelent meg. A Wind Cries Mary egy Bob Dylan típusú ballada lett, a szövegét Jimi barátnőjéről írta. A B-oldalra a lendületesebb Highway Chile került, egy igen jó gitárszólóval, de szintén kimaradt a későbbi koncertprogramokból.

Végül egyik kislemezes dal sem került fel az Are You Experienced-re, amit május 12-én vehettek először kezükbe a vásárlók. A hallottakra bizonyára mindenki rácsodálkozott, annak ellenére, hogy már a tévéből is mindenki ismerhette Jimit. Még úgy is, hogy először csak mono változat jött ki. Rögtön a kezdő Foxy Lady elképesztő lendülete, keménysége, de még inkább forradalmi újdonsága! A gitár elementáris erővel robban be, és olyan gitárriff-központú zenét hallhatunk, amit korábban még sosem. Persze, hogy örökérvényű darab!!! Pihenő nélkül érkezik a Manic Depression blues-ra alapuló, Mitch által megbolondított őrülete. A szóló csakis Jimire jellemző, rengeteg gerjesztéssel.
Harmadikként jön a Red House, ki ne ismerné. Még a new yorki időkből származik. Egy igazi 12-es blues, mely szintén előkerült szinte minden Hendrix-bulin, van hogy 15 perces időtartamban. Itt csak alig 4 perces, a tempó is picit gyorsabb a későbbieknél, Noel pedig nem basszus-, hanem ritmusgitáron kísér. A szóló Claptont idézi, ám tele olyan hajlítással, mely csakis Jimire volt jellemző.
Érdekes, hogy a Can You See Me nem lett akkora közönségkedvenc, pedig minden adott hozzá. Kicsit a Stone Free-re hasonlít, legalábbis hangzásában, ám még annál is sokkal lendületesebb, a lemez egyik leggyorsabb száma. A Love or Confusion igazodik az akkori pszichedelikus vonalhoz, ám Jimi gitárja sokkal többé teszi annál, szinte az elejétől a végéig szólózik. Az I Don't Live Today viszont semmi korábbira nem hasonlít, igazi Experience: "Megvan a saját hangzásunk, mi így játszuk a blues-t" - mondta a dalról Jimi. Megszámlálhatatlan gitársáv érkezik a monoton, ám igen érdekes ritmusra, majd az a pszichedélia, amit a végén hallunk előrevetíti a B-oldal klasszikusát, ezáltalál akár nevezhetnénk is a Third Stone from the Sun első részének is. Ám míg előbbi a szettlista rendszeres szereplője volt, utóbbit koncerten sosem játszotta. (Ha minden igaz, a gitárdallam mindösszesen egyszer hangzott el élő fellépéskor, '69 májusában a Spanish Castle Magic szólójánaknak részeként.) Ellentétben követőivel: szinte nincs olyan "épkézláb" gitáros, aki a Third Stone dallamait ne foglalta volna már saját szólójába. Ez az igazán, ma is különlegességnek számító darab a B-oldal közepén sokkolja a hallgatót. Már a jazz-es indulás is meglepő, különösen azok a földöntúli hangok, melyek talán Chandlerhez köthetők. Mindenesetre nem csak Jimit és a bandát kell dícsérni, hanem Eddie Kramer hangmérnököt is. Másfél perc elteltével felbukkan az a felejthetetlen dallam, hogy aztán az egész valami megfoghatatlanba torkolljon. Szavak nincsenek erre a darabra, ezt hallani kell!!! Jimit mindig is vonzotta a sci-fi téma, mely ebben a tételben bontakozik ki leginkább.

Are You Experienced - német kiadás

Are You Experienced - franica kiadás

A B-oldalon hallható még két "töltelék" szám, ahogy Mitch Mitchell fogalmaz. A May This Be Love és a Remember sosem került elő az élő fellépések során. Mindkettő kellemes, balladisztikus darab, de sosem lett klasszikus. Ellenben a Fire! Egy végtelenül egyszerű, ám rendkívül lendületes dal. A gitárszóló sem lehetne már ennél primitivebb, ellenben nagyon hatásos. Nem csoda, hogy a közönség mindig kikövetelte a bulikon.
A címadóval záródik az album, mely szintén teljesen egyedi, a mai napig nem hallani hasonlót sem. Rendkívül agyafúrt gitártémák, sok-sok pszichedelikus hangulattal, mely szintén Eddie Kramer érdeme. A későbbi bulikon nem sokszor került elő, de amikor játszották, zeneileg mindig az egyik csúcspont volt (pl. Winterland '68).

Habár a lemez szinte azonnal felkerült a brit listákra, Amerikában a Hey Joe kislemez bukása után a Reprise nem akarta megjelentetni. A fordulópontot a júniusi Monterey Pop Fesztivál jelentette, ahová Paul McCartney protezsálta be az Experience-t. Jimi előadása hatalmas sikert aratott. Nem is csoda, az egész banda a topon volt. Úgy száguldottak, mint egy gyorsvonat. Két blues-standardet is nyomtak, de mind a Killing Floort, mind a Rock Me Baby-t olyan gyors tempóban, hogy azt követni is alig lehet. (A Rock Me Baby annyira más lett, mint az eredeti, hogy később új szöveggel már Lover Man címen futott.) Itt hallhatjuk igazán, hogy Jimi gitározása mitől is volt olyan különleges. Azelőtt nem volt senki, aki ennyire keverte volna a ritmusozást a szólóval. Míg a stúdiófelvételeken több gitársávval oldották meg a telt hangzást, azt élőben egyetlen gitárral kellett megoldania, ritmusozás közben szólózni és fordítva. Olyannyira megújította a gitározásról való elképzeléseket, hogy miután az egyik legjobbnak tartott blues-gitáros, Mike Bloomfield látta őt játszani, egy évre letette a hangszerét.
A koncerten az Angliában már népszerű Foxy Lady és Purple Haze szintén elementáris erővel szól. Ezt a hangzást még a mai metál bandák is megirigyelnék. A Can You See Me is száguld, de a három lassabb szám is nagyon ütős, főleg a Dylan átdolgozás: a Like a Rolling Stone eredetijét épp Bloomfield játszotta fel. A csúcspontot mégis a búcsúszám jelentette: ki ne látta volna és ki ne nézte volna tátott szájjal a Wild Thing feledhetetlen előadását, amikor Jimi felgyújtotta gitárját.

Jimi Plays Monterey


A koncert sikerének hatására a Reprise augusztus 23-án jelentette meg a debütáló albumot Amerikában... némi változtatással. Három dal kiesett: a Red House, Can You See Me, Remeber dalok helyett felkerült a három kislemez A-oldala, ezáltal a számok sorrendjét is megvariálták, ráadásul új borítót is készítettek. Utóbbinak Jimi örült, mivel nagyon elégedetlen volt az eredetivel.
Az AYE természetesen rengeteg újrakiadást megélt, CD-n először 1985-ben jelent meg. Érdekes az 1991-es brit, európai és japán Polydor kiadás, mely az eredeti angol borítóval és az amerikai dallistával jött ki. Szerencsére a legújabb megjelenések már tartalmazzák mind a 17 számot.

Are You Experienced - amerikai kiadás

Are You Experienced - CD kiadás

Jimiék még '67 elején, amikor az újonnan alakult Track Records-szal megkötötték a szerződést, két nagylemez elkészítését vállalták még arra az évre. Így hamar nekiálltak a következőnek, ami végül decemberben jelent meg az Egyesült Királyságban. Az Axis: Bold as Love-ról megoszlanak a vélemények. Sokan Hendrix legjobb munkájának tartják, némelyek pedig egy kötelezően összehozott lemeznek, mely több töltelékdalt tartalmaz, mint kimagaslót. Előbbi tábort erősítik az úgymond progresszív zenét kedvelők, utóbbit pedig azok - köztük én is -, akik Jimi blues-os oldaláért, gitárjátékáért, improvizatív hozzáállásáért, koncertfelvételein nyújtott teljesítményéért rajonganak. A kettes Experience album számomra inkább érdekes, mint jó. Persze mindenképp értékes. Különösen produkciós szempontból. A hangszerelés, a dalok felépítése, a hangzás mind-mind jóval megelőzte korát, de számomra kevés olyan dal hangzik el, mely felveszi a versenyt az előző album nótáival. Mindösszesen négy.
A Spanish Castle Magic kőkemény blues-rock, hatalmas koncertfavorit. Itt ugyan csak 3 perben hallhatjuk (zongorával megbolondítva), de koncerteken sokszor 10 percig nyúzták. Maga a dal Jimi gyerekkorának egyik szimbólumáról szól, egy koncertteremről, melyet rendszeresen látogatott. A You Got Me Floatin' egy jó értelemben vett blues-rock sláger, a Little Miss Lover-ben pedig Jimi olyan funky-témákat játszik, amit mások csak jó 10 évvel később. A csúcspont egyértelműen az Easy Rider című filmben is elhangzott If 6 Was 9. Kifejezetten blues-osan indul, a szóló alatti kíséret pedig kimondottan jazz-es, de az egész hangulata igazi pszichedélia. Talán a sok különböző effekt fontossága miatt, de élőben sosem vették elő.
Mindenképp szólni kell a Little Wingről: egy igazi klasszikus, mely a követők interpretálásában általában jobban szól, mint az eredeti. A másik ballada a One Rainy Wish is egy kellemes darab, de nem több annál. A záró Bold as Love pedig ugyan érdekes, de meg sem közelíti az előző lemez címadóját. Csak a teljesség kedvéért említsük meg a többi számot is: a nyitó EXP kizárólag zajok sokasága, az Up from the Skies-t sosem szerettem (szerintem talán a leggyengébb Hendrix-szám), ahogy a Wait Until Tomorrow sem a kedvencem. Az Ain't No Telling nem rossz, de hát összesen 1 perc 50 másodperc. Mit lehet annyi idő alatt kezdeni? A Castles Made of Sand "bobdilenes", a She's So Fine ellenben érdekes, de csak azért, mert Noel Redding énekli, de összességében olyan, mint egy The Who szám, leginkább a Keith Moon-szerű dobolás miatt.

Axis: Bold as Love - angol kiadás

Axis: Bold as Love - francia kiadás

Ám szerencsére az én véleményem nem befolyásolt senkit (pláne, hogy a megjelenésekor még nem is éltem), a közönség nagyon szerette a lemezt, az eladási listák élén szerepelt. Amerikában is, ahol már csak a következő év legelején jelent meg, így igen jól kezdődött 1968, ami végül Jimi karrierjének legjobban sikerült esztendeje lett.

Are You Experienced - brit/európai kiadás - megjelenés: 1967. május 12.
A1 Foxy Lady 3:19
A2 Manic Depression 3:42
A3 Red House 3:42
A4 Can You See Me 2:33
A5 Love Or Confusion 3:11
A6 I Don't Live Today 3:55
B1 May This Be Love 3:11
B2 Fire 2:43
B3 3rd Stone From The Sun 6:44
B4 Remember 2:48
B5 Are You Experienced 4:14

Are You Experienced - amerikai kiadás - megjelenés: 1967. augusztus 23.
A1 Purple Haze 2:46
A2 Manic Depression 3:30
A3 Hey Joe 3:23
A4 Love Or Confusion 3:15
A5 May This Be Love 2:55
A6 I Don't Live Today 3:55
B1 The Wind Cries Mary 3:21
B2 Fire 2:34
B3 Third Stone From The Sun 6:40
B4 Foxey Lady 3:15
B5 Are You Experienced? 3:55

Are You Experienced - CD kiadás - megjelenés: 1993
1 Hey Joe 3:33
2 Stone Free 3:39
3 Purple Haze 2:54
4 51st Anniversary 3:18
5 The Wind Cries Mary 3:24
6 Highway Chile 3:35
7 Foxy Lady 3:22
8 Manic Depression 3:46
9 Red House 3:53
10 Can You See Me 2:35
11 Love Or Confusion 3:17
12 I Don't Live Today 3:58
13 May This Be Love 3:14
14 Fire 2:47
15 Third Stone From The Sun 6:50
16 Remember 2:53
17 Are You Experienced? 4:16

Jimi Plays Monterey - megjelenés: 1986
A1 Killing Floor 3:35
A2 Foxey Lady 3:34
A3 Like A Rolling Stone 6:51
A4 Rock Me Baby 3:29
A5 Hey Joe 4:10
B1 Can You See Me 2:42
B2 The Wind Cries Mary 3:24
B3 Purple Haze 3:18
B4 Wild Thing 9:10

Axis: Bold as Love
brit megjelenés: 1967. december 1. / amerikai megjelenés: 1968. január 15.
A1 Exp 1:56
A2 Up From The Skies 2:28
A3 Spanish Castle Magic 3:04
A4 Wait Until Tomorrow 3:02
A5 Ain't No Telling 1:49
A6 Little Wing 2:24
A7 If Six Was Nine 5:36
B1 You've Got Me Floating 2:49
B2 Castles Made Of Sand 2:48
B3 She's So Fine 2:39
B4 One Rainy Wish 3:40
B5 Little Miss Lover 2:21
B6 Bold As Love 4:10

Jimi Hendrix - gitár, ének
Noel Redding - basszusgitár
Mitch Mitchell - dob










Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

MUDDY WATERS: Authorized Bootleg - Live at the Fillmore Auditorium (1966)

FLEETWOOD MAC (1968)

JOHN MAYALL: Crusade / The Diary of a Band (1967)