Kedvenc Blues-lemezeim

Sok lemezről mondták már, így erről is, hogy a Blues történetében meghatározó, megelőzte korát stb., de ennél az albumnál tényleg így van. Az a hangzás, amit ezek az angol fiatalok létrehoztak - a prdocuer Mike Vernon és a hangmérnök Gus Dudgeon segítségével - nemcsak a brit Blues jövőjét, hanem az egész rock-zene hangzását alapozta meg. Eric Clapton gitárja még azelőtt sosem hallott torzított hangon szólalt meg, amit persze megszólaltatni is tudni kellett. Nem volt véletlen az a sok graffitti London utcáin "Clapton Is God" felirattal. A hírnév a tengerentúlra is elért: amikor Chas Chandler áthívta Hendrix et Európába, Jimi egyetlen feltétele az volt, hogy találkozhasson bálványával, Eric Claptonnal. Na, de nézzük az előzményeket! Ehhez egészen '58-ig kell visszamenni, amikor Muddy Waters és zenekara elhozta a szigetországba a Blues-t. Korábban egy másik blues-zenész, Big Bill Broonzy koncertezett itt, de Muddy teljesen más zenét mutatott be, az elektromos Chicago...

A '60-as évek második felében Amerika fiatalsága a Flower Power bűvöletében élt. Rendre alakultak az olyan zenekarok, mint a Grateful Dead , vagy a Quicksilver Messenger Service , akik blues-alapú rockzenéjüket nagyon sok jammeléssel, hosszú szólókkal egészítették ki. Ez hatással volt a Chicago Blues-ra is, melynek eleve fontos eleme az improvizáció, de ezáltal még inkább az lett. Ez a hatás igen erőteljesen jelentkezik a második Butterfield Blues Band lemezen, melyet 1966 júliusában rögzítettek, a következő hónapban pedig már a boltokban volt. Annak ellenére, hogy a Chess stúdiójában rögzítették, ugyanúgy az Elektra jelentette meg, mint az első albumot. A zenekar összetétele is némi változáson ment keresztül, Mark Naftalin teljes jogú tagként játszik orgonán és zongorán, Sam Lay -t pedig egy másik afro-amerikai, Billy Davenport váltotta a dobok mögött. (Sam Lay hamarosan létrehozta saját zenekarát.) A lemez két húzódala igen eltávolodott a klasszikus Chicago Blues-tól, mind...

A Chicago Blues a városba délről érkező afro-amerikaiknak köszönhető, de a ’60-as években már nem a bőrszíntől függött a műfaj jövője. A már Chicagóban született helyi fehér fiatalok közül is sokakat elkapott a Blues, így Paul Butterfield és barátja Nick Gravenites már igen fiatalon a város déli részén levő blues-klubokat látogatta. Hamar meggyőzték az ottaniakat, hogy helyük van a színtéren, hiszen hatalmas tehetségük volt a zenéhez, amit Blues-ba oltottak. Paul ’63-ban megalapította saját zenekarát Elvin Bishop pal, hozzájuk csatlakozott Howlin’ Wolf ritmusszekciója: Jerome Arnold basszusgitáron és Sam Lay dobokon. Nem sokkal később megismerkedett Mike Bloomfield del, aki kiválóan játszott gitáron és zongorán is. Kezdetben kettesben léptek fel, de a manager Paul Rothchild tanácsára Bloomfield is csakhamar a bandában találta magát. Ezzel a banda hangzása még egyedibb lett, hiszen már két szólógitárossal működtek. Rothchild beprotezsálta őket az Elektrához, így 1964 decemberé...

Junior Wells  első nagylemeze, a  Hoodoo Man Blues  '65 novemberében jelent meg, decemberben pedig ismét stúdióba vonult majdnem ugyanaz a quartet: Junior,  Buddy Guy ,  Jack Myers , Billy Warren dobost pedig a gitáros régi zenésztársa  Fred Below  váltotta. De most nem a Delmark, hanem a  Vanguard  kiadó jóvoltából. A lemezcégnél úgy gondolták, hogy ideje ráerősíteni a Blues-ra, így decemberben egy elképesztő session sorozatot szerveztek. Egy féloldalnyi lemezanyagot vettek fel olyan előadókkal, mint  Otis Rush, Otis Spann, James Cotton, J. B. Hutto, Johnny Young, Johnny Shines , valamint Junior Wells. A felvételek a következő év elején jelentek meg 3 nagylemez formájában,  Chicago/The Blues/Today!  címmel. A  Junior Wells Chicago Blues Band  rögtön az első lemezt nyitja 5 darabbal. A  Help Me  a '65 májusában elhunyt szájharmonikásnak, Junior egyik mentorának,  Sonny Boy Williamson nak ál...

Buddy Guy és Junior Wells , a Blues nagy párosa! Elsőként Theresa bárjában léptek fel közösen. Ahogy Buddy szokásos régi trükkjével a közönség közül térden csúszva megérkezik a színpadra miközben már penget és Junior belekezd vad előadásmódjába, a közönség megőrült. Elképesztő kölcsönhatás volt közöttük. Mindkettejük mentora Muddy Waters volt, habár egyikük sem játszott vele sokat. Junior ugyan Muddy zenekarának tagja volt többször is, de mindössze néhány közös daluk került felvételre. Buddy viszont soha nem volt a banda tagja, de stúdióban sokszor dolgoztak együtt Muddyval. Junior Wells a Myers -tesók zenekarának, a The Aces élén kezdett, emellett többször is beszállt Muddy Waters-hez. 1952-ben zenekart cseréltek az egyre nagyobb sikereket felmutató Little Walter rel. Az Aces lett Walter kísérőzenekara, Junior pedig már hivatalosan is Muddy szájharmonikása lett. Vad természete és a behívó a katonasághoz azonban nem tette lehetővé az állandó közös munkát, így Muddy több szájharmo...

Eddie Boyd , a kitűnő zongorista zenéje úgy 30 évvel ezelőtt varázsolt el, amikor egy Fleetwood Mac válogatáslemezről hallottam két számát. A You Got to Reap, de főleg a Just the Blues olyan mélyen hatott rám, hogy azóta is az egyik kedvencem. Eddie Boyd karizmatikus hangja és a hangulat, melyet teremtett, megbabonázott. De védjegyévé igazából az először 1952-ben kislemezre vett Five Long Years című dala vált. Nem véletlen, hogy ez az egyik legtöbbet feldolgozott standard, hiszen mind szövege, mind pedig zenéje teljesen egyedi, kiemelkedik a többi blues közül. Eddie Boyd 1914-ben született a Stovall ültetvényen, ahol együtt gyerekeskedett Muddy Waters -szel. 1941-ben vette észak felé az irányt, és ahogy sok zenésztársa, Chicagóban kötött ki. Jónéhány muzsikust kísért itt, első önálló felvételeit 1947-ben rögzítette. Első és legnagyobb sikere a már említett Five Long Years volt, amit csak megközelíteni tudott a szintén sok feldolgozást megért Third Degree és 24 Hours. 1965...