JUNIOR WELLS: Hoodoo Man Blues (1965)

Buddy Guy és Junior Wells, a Blues nagy párosa! Elsőként Theresa bárjában léptek fel közösen. Ahogy Buddy szokásos régi trükkjével a közönség közül térden csúszva megérkezik a színpadra miközben már penget és Junior belekezd vad előadásmódjába, a közönség megőrült. Elképesztő kölcsönhatás volt közöttük. Mindkettejük mentora Muddy Waters volt, habár egyikük sem játszott vele sokat. Junior ugyan Muddy zenekarának tagja volt többször is, de mindössze néhány közös daluk került felvételre. Buddy viszont soha nem volt a banda tagja, de stúdióban sokszor dolgoztak együtt Muddyval.

Junior Wells a Myers-tesók zenekarának, a The Aces élén kezdett, emellett többször is beszállt Muddy Waters-hez. 1952-ben zenekart cseréltek az egyre nagyobb sikereket felmutató Little Walterrel. Az Aces lett Walter kísérőzenekara, Junior pedig már hivatalosan is Muddy szájharmonikása lett. Vad természete és a behívó a katonasághoz azonban nem tette lehetővé az állandó közös munkát, így Muddy több szájharmonikást is készenlétben tartott. Így történhetett, hogy mindössze néhány közös felvételük született. Első önálló kislemeze 1954-ben készült, de az igazi nagy sikert a Messin’ with the Kid hozta meg számára 1960-ban. A lemezen szerzőként ugyan a producer, Mel London neve állt, de mindenki tudta, hogy ki írta valójában.

A Delmark Records vezetője, Bob Koester 1965-ben kérte fel Junior Wells-t, hogy készítsen egy lemezt számukra. Akkoriban a bluesosoknál ritkaságszámba ment, hogy a stúdióba a szólista a koncertzenekarát hozza, leginkább stúdiózenészekből verbuválták a kísérőket. Az 1965 szeptemberében, 2 nap alatt rögzített lemezen basszusgitáron Jack Myers (aki csak névrokona az Aces-féle Myers-fivéreknek), dobokon Billy Warren kísért, gitárosnak meg ki más is jöhetett szóba, mint Buddy Guy. Itt végre Buddy a saját stílusában játszhatott stúdiófelvételen is. Habár koncertjei elementáris előadásmódjáról, gyors és kemény gitárjátékáról voltak híresek, a stúdióban Leonard Chess mindig visszafogottságra intette. A Delmark session-ön végre beleadhatott apait-anyait, bár nem sok szólólehetőséget kapott itt sem. Csak egy bibi volt, továbbra is a Chess Records alkalmazásában állt, így neve nem kerülhetett fel a lemezborítóra. De mindenki tudta, hogy a Friendly Chap álnév mögött Buddy Guy található. (Az újrakiadásokon már az ő neve olvasható.)

A lemez két önálló darabbal indul. A lendületes Snatch It Back and Hold It Buddy riffjére és Junior erőteljes énekére épít, a lassú Ships on the Ocean pedig Jack Myers basszusgroove-jára. Buddy csak díszít, Juniortól pedig egy megfontolt, rövid, de annál nagyszerűbb szólót hallhatunk. Szintén saját szerzemény a lemez legdepressziósabb darabja, egy igazi lassú, az In the Wee Wee Hours: Junior igen vészjóslóan énekel, szólója is szomorúsággal teli.

Az első standard a lemezen az egyes számú Sonny Boy Williamson egyik legismertebb blues-a: Good Morning Little Schoolgirl. Lendületes, kemény, Junior itt is nagyszerűen fúj. Ezt követi a mindenki által jól ismert Hound Dog: rongylábat lehet előkészíteni!

A címadó Hoodoo Man Blues Junior Wells védjegye lett az évek folyamán (habár eredetileg a kettes számú Sonny Boy Williamson szerzeménye). Évekkel korábban elhatározta, hogy mivel a dal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem játsza többször. Szerencsére Buddynak sikerült rávennie, hogy változtasson álláspontján, így a lemezen egy tempósabb változatban szerepel.

A 12 számból kiemelkedik még az Early in the Morning lassú blues-a, Willie Cobb You Don’t Love Me szerzeménye, illetve a záró Yonder Wall, melyet a Schoolgirl stílusában nyomnak. A 2011-es deluxe CD kiadásra néhány bónuszdal is felkerült, de ezek főként a lemezről is ismert darabok más változatai, illetve az I Ain’t Stranded című Guy szerzemény.

A lemez nagy sikert aratott, mind az afro-amerikai közönség, mind pedig a Blues iránt igen fogékony fehér fiatalság körében, mára az egyik legklasszikusabb Chicago Blues lemeznek tartják. Buddy Guy hamarosan a koncertszervezők egyik legkeresettebb zenésze lett. Junior zenekarában koncerteken legtöbbször Lefty Dizz játszott, de amikor Buddy került a képbe, kirobbanó lelkesedéssel fogadták az “igazi” Buddy Guy-t.

A1 Snatch It Back And Hold It 2:53
A2 Ships On The Ocean 4:07
A3 Good Morning Schoolgirl 3:50
A4 Hound Dog 2:12
A5 In The Wee Wee Hours 3:42
A6 Hey Lawdy Mama 3:10
B1 Hoodoo Man Blues 2:49
B2 Early In The Morning 4:44
B3 We're Ready 3:33
B4 You Don't Love Me, Baby 2:58
B5 Chitlin Con Carne 2:12
B6 Yonder Wall 4:10

Junior Wells - szájharmonika, ének

Buddy Guy - gitár

Jack Myers - basszusgitár

Billy Warren - dob