JUNIOR WELLS: It's My Life Baby (1966)

Junior Wells első nagylemeze, a Hoodoo Man Blues '65 novemberében jelent meg, decemberben pedig ismét stúdióba vonult majdnem ugyanaz a quartet: Junior, Buddy Guy, Jack Myers, Billy Warren dobost pedig a gitáros régi zenésztársa Fred Below váltotta. De most nem a Delmark, hanem a Vanguard kiadó jóvoltából. A lemezcégnél úgy gondolták, hogy ideje ráerősíteni a Blues-ra, így decemberben egy elképesztő session sorozatot szerveztek. Egy féloldalnyi lemezanyagot vettek fel olyan előadókkal, mint Otis Rush, Otis Spann, James Cotton, J. B. Hutto, Johnny Young, Johnny Shines, valamint Junior Wells. A felvételek a következő év elején jelentek meg 3 nagylemez formájában, Chicago/The Blues/Today! címmel. A Junior Wells Chicago Blues Band rögtön az első lemezt nyitja 5 darabbal.
A Help Me a '65 májusában elhunyt szájharmonikásnak, Junior egyik mentorának, Sonny Boy Williamsonnak állít emléket. Az egyik legjobban sikerült blues, amit valaha rögzítettek. A ritmusszekciónak elképesztő húzása van, amit megtámogat Buddy ritmusgitárja. Junior rendkívül erőteljesen énekel, szájharmonika-játéka pedig a nagy elődre emlékeztet, de annál sokkal modernebb felfogásban.
Másodikként Elmore James It Hurts Me Too-ja csendül fel, majd következik Junior nagy slágere, a Messin' with the Kid. A session egyetlen igazi lassúja a Vietcong Blues, az első dalok egyike, mely a vietnámi háborúval kapcsolatos. Kellően fájdalmas, Buddy szinte végig szólózik, Freddy Below pedig hozza jellegzetes díszítéseit.
A végére ismét egy standard maradt, ám a Rock Me saját szerzeményként, All Night Long címmel került a borítóra. Itt is Buddy viszi a prímet, gitárja sokkal erőteljesebb, mint bármikor korábban.


A lemez sikere lehetőséget nyitott egy teljes nagylemezre is a Vanguardnál. Ki tudja, miért, de végül az It's My Life Baby címmel, 1966-ban megjelent lemez fele stúdió-, másik fele pedig koncertfelvételeket tartalmaz. Chicago déli részén, a Pepper's Lounge-ban rögzített koncerten majdnem ugyanaz a négyes szerepel, Leroy Stewart vette át a basszusgitárt Jack Myers-től.
Hangulatában ez a lemez nem annyira rideg, sokkal könnyedebb, mint a Hoodoo Man Blues, köszönhetően a sok élő felvételnek is, amelyekben igen sok a játékosság. A felvételekből jó hangulat árad, bár nem tűnik egy telt házas bulinak.
Két koncertfelvétellel indul az album: a címadó egy jó kis bemelegítő, egy átlagos Blues shuffle jófajta szájharmonika- és gitárszólókkal. Másodikként egy Sonny Boy Williamson blues csendül fel, a So Sad to Be Lonesome, legalábbis ezzel kezdődik és fejeződik be ez a lassú blues. A szóló után egész mást énekel Junior, talán emiatt saját szerzeményként tüntették fel, egy kis címváltoztatással. A következő élő darab már a B-oldalra került. Az Early in the Morning - az egyetlen, amely a Hoodoo Man Blues-on is megtalálható - még jobban sikerült, mint a stúdiófelvétel az előző évből. A Look How Baby a leglassabb, és szerintem a legjobb szám, melyben az ének mellett, Buddy gitárja a főszereplő, de Freddy Below dobolása is igen erőteljes, együtt él a dallal, már-már az egyik vezető hangszer. Junior itt teljes mértékben mellőzi a szárharmonikát, viszont az ének itt a legerőteljesebb.
Az ezt követő lassú, a Slow Slow egy instrumentális, inkább csak egy jammelés, de a legjobb fajtából.
A tempósabb darabokat a stúdiófelvételek között kell keresni, amelyeken Little Al váltotta Freddy Below-t, valamint Walter Beasley csatlakozott ritmusgitáron. A Country Girl nyersessége folytán az előző lemezre is rákerülhetett volna. A Shake It Baby és a Checkin' on My Baby viszont jóval könnyedebb, utóbbi jellegzetesen Junioros, bár ez is egy Sonny Boy Williamson szám. A Stomach Ache kemény funky, Junior jellegzetes kurjantásaival, a záró Everything's Going to Be Alright pedig a Chicago Blues egyik elmaradhatatlan száma.
A két lassú tempójú, stúdióban rögzített darab közül az egyik a Jimmy Rogers-féle That's All Right. Vajon miért szerepel You Lied Me címmel, csak nem a jogdíjak miatt? Mindenesetre nagyon jó a gitárszóló. A Stormy Monday-nál pedig sikerült a hasonló című jazz-darab szerzőit feltüntetni T-Bone Walker helyett. De igazából kit érdekel, mert az egyik legjobb a lemezen. A Stewart-Below ritumusszekció gyönyörűen hozza az alapot, Buddy gitárja pedig végig szépen szól, pláne a szólónál.
A Vanguard hamarosan az egyik legmenőbb Blues-zal foglalkozó kiadó, Junior és Buddy pedig már nem csak Chicago, hanem egész Amerika legnépszerűbb Blues-párosa lett, akiket csak Muddy Waters és Little Walter kettőséhez lehetett hasonlítani.

Chicago/The Blues/Today!

A1 Help Me 4:07

A2 It Hurts Me Too 2:46

A3 Messin' With The Kid 2:22

A4 Vietcong Blues 4:58

A5 All Night Long 3:46

It's My Life Baby

A1 It's My Life, Baby 4:23

A2 It's So Hard To Be Lonely 4:22

A3 Country Girl 3:17

A4 You Lied To Me 3:28

A5 Stormy Monday Blues 4:22

A6 Shake It Baby 3:36

B1 Checking On My Baby 3:08

B2 Early In The Morning 4:23

B3 (I Got A) Stomach Ache 3:27

B4 Look How Baby 5:33

B5 Slow, Slow 5:22

B6 Everything Is Going To Be Alright 3:05

Junior Wells - szájharmonika, ének

Buddy Guy - gitár

Walter Beasley - ritmusgitár (It's My Life Baby - A3-B1, B3, B6)

Jack Myers - basszusgitár (Chicago/The Blues/Today!)

Leroy Stewart - basszusgitár (It's My Life Baby)

Fred Below - dob (Chicago/The Blues/Today!, It's My Life Baby - A1-2, B2, B4-5)

Little Al - dob (It's My Life Baby - A3-B1, B3, B6)