Bejegyzések

CREAM: Fresh Cream (1966)

Kép
Eredeti angol borító Cream : a legelső supergroup - Eric Clapton , Jack Bruce , Ginger Baker . Mindhárman a legelismertebb és legnépszerűbb zenészek közé tartoztak már 1966-ban. A gitáros, Eric Clapton '66-ban már a Bluesbreakers -ben Istennek számított ( "Clapton Is God" - olvashatták a graffittiket London utcáin), a dobos, Ginger Baker őrült természete ellenére már évek óta a Graham Bond Organization zenei vezetője volt, a basszusgitáros Jack Bruce pedig mindkét helyen megfordult. Épp a Bluesbreakers-ben zenélt, amikor Clapton visszatért világkörüli útjáról, így egy igen rövid ideig játszottak már együtt. De még hogy... néhány koncertfelvétel tanúskodik kettejük rendkívüli összhangjáról. Bruce egyéni stílusa már akkor szembetűnő volt. Játékán erősen érezhető klasszikus zenei előképzettsége, valamint jazzes futamai is eltértek kortársai játékától. Előtte Bakerrel muzsikált az első két Graham Bond lemezen, de kettejük között állandó harc dúlt. Végül a dobos, mint ze...

JOHN MAYALL & THE BLUESBREAKERS: A Hard Road (1967)

Kép
Peter Green az egyik kedvenc gitárosom. Mindig is jobban kedveltem szomorkás, de erőteljes pengetését, mint elődjének, Eric Clapton játékát. Mondhatjuk, ott van az 5 kedvencem között, míg Clapton "csak" a 10-be fér bele :) De Green játékára mindenképp hatott a Bluesbreakers with Eric Clapton lemez, egyértelmű Clapton hatása, de stílusa mégis összetéveszthetetlen. Peter Allen Greenbaum 1946. október 29-én született Londonban. Több zenekart is megjárt mire a későbbi Camel billentyűs Peter Bardens zenekarába került, ahol felfigyelt rá John Mayall , aki úgy mutatta be Mike Vernon nak, hogy ugyan még nem jobb, mint elődje, de hamarosan ő lesz a legnagyobb. A '66 végén rögzített A Hard Road lemezen már egyértelmű trónkövetelő, majd két év múlva a Fleetwood Mac vezetőjeként már a legnagyobbként tündökölt. 1965 közepén már egyszer helyettesítette Claptont, amikor az hirtelen vezérelt döntést követően világkörüli utazásra indult. Akkor Greennek csak néhány fellépés jutott. ...

JOHN MAYALL BLUESBREAKERS WITH ERIC CLAPTON (1966)

Kép
Sok lemezről mondták már, így erről is, hogy a Blues történetében meghatározó, megelőzte korát stb., de ennél az albumnál tényleg így van. Az a hangzás, amit ezek az angol fiatalok létrehoztak - a prdocuer Mike Vernon és a hangmérnök Gus Dudgeon segítségével - nemcsak a brit Blues jövőjét, hanem az egész rock-zene hangzását alapozta meg. Eric Clapton gitárja még azelőtt sosem hallott torzított hangon szólalt meg, amit persze megszólaltatni is tudni kellett. Nem volt véletlen az a sok graffitti London utcáin "Clapton Is God" felirattal. A hírnév a tengerentúlra is elért: amikor Chas Chandler áthívta Hendrix et Európába, Jimi egyetlen feltétele az volt, hogy találkozhasson bálványával, Eric Claptonnal. Na, de nézzük az előzményeket! Ehhez egészen '58-ig kell visszamenni, amikor Muddy Waters és zenekara elhozta a szigetországba a Blues-t. Korábban egy másik blues-zenész, Big Bill Broonzy koncertezett itt, de Muddy teljesen más zenét mutatott be, az elektromos Chicago...

THE BUTTERFIELD BLUES BAND: East-West (1966)

Kép
A '60-as évek második felében Amerika fiatalsága a Flower Power bűvöletében élt. Rendre alakultak az olyan zenekarok, mint a Grateful Dead , vagy a Quicksilver Messenger Service , akik blues-alapú rockzenéjüket nagyon sok jammeléssel, hosszú szólókkal egészítették ki. Ez hatással volt a Chicago Blues-ra is, melynek eleve fontos eleme az improvizáció, de ezáltal még inkább az lett. Ez a hatás igen erőteljesen jelentkezik a második Butterfield Blues Band lemezen, melyet 1966 júliusában rögzítettek, a következő hónapban pedig már a boltokban volt. Annak ellenére, hogy a Chess stúdiójában rögzítették, ugyanúgy az Elektra jelentette meg, mint az első albumot. A zenekar összetétele is némi változáson ment keresztül, Mark Naftalin teljes jogú tagként játszik orgonán és zongorán, Sam Lay -t pedig egy másik afro-amerikai, Billy Davenport váltotta a dobok mögött. (Sam Lay hamarosan létrehozta saját zenekarát.) A lemez két húzódala igen eltávolodott a klasszikus Chicago Blues-tól, mind...

THE PAUL BUTTERFIELD BLUES BAND (1965)

Kép
A Chicago Blues a városba délről érkező afro-amerikaiknak köszönhető, de a ’60-as években már nem a bőrszíntől függött a műfaj jövője. A már Chicagóban született helyi fehér fiatalok közül is sokakat elkapott a Blues, így Paul Butterfield és barátja Nick Gravenites már igen fiatalon a város déli részén levő blues-klubokat látogatta. Hamar meggyőzték az ottaniakat, hogy helyük van a színtéren, hiszen hatalmas tehetségük volt a zenéhez, amit Blues-ba oltottak. Paul ’63-ban megalapította saját zenekarát Elvin Bishop pal, hozzájuk csatlakozott Howlin’ Wolf ritmusszekciója: Jerome Arnold basszusgitáron és Sam Lay dobokon. Nem sokkal később megismerkedett Mike Bloomfield del, aki kiválóan játszott gitáron és zongorán is. Kezdetben kettesben léptek fel, de a manager Paul Rothchild tanácsára Bloomfield is csakhamar a bandában találta magát. Ezzel a banda hangzása még egyedibb lett, hiszen már két szólógitárossal működtek. Rothchild beprotezsálta őket az Elektrához, így 1964 decemberé...

JUNIOR WELLS: It's My Life Baby (1966)

Kép
Junior Wells  első nagylemeze, a  Hoodoo Man Blues  '65 novemberében jelent meg, decemberben pedig ismét stúdióba vonult majdnem ugyanaz a quartet: Junior,  Buddy Guy ,  Jack Myers , Billy Warren dobost pedig a gitáros régi zenésztársa  Fred Below  váltotta. De most nem a Delmark, hanem a  Vanguard  kiadó jóvoltából. A lemezcégnél úgy gondolták, hogy ideje ráerősíteni a Blues-ra, így decemberben egy elképesztő session sorozatot szerveztek. Egy féloldalnyi lemezanyagot vettek fel olyan előadókkal, mint  Otis Rush, Otis Spann, James Cotton, J. B. Hutto, Johnny Young, Johnny Shines , valamint Junior Wells. A felvételek a következő év elején jelentek meg 3 nagylemez formájában,  Chicago/The Blues/Today!  címmel. A  Junior Wells Chicago Blues Band  rögtön az első lemezt nyitja 5 darabbal. A  Help Me  a '65 májusában elhunyt szájharmonikásnak, Junior egyik mentorának,  Sonny Boy Williamson nak ál...